Nemrég két új könyve lett Bertie-nek.

Amikor Princetonban voltunk tavasszal, Bertie-nek nagyon megtetszettek az egyik könyvesboltban Dr. Seuss művei. Igazából, ha őszinte akarok lenni, inkább a hangzásuk és bájos játékosságuk miatt, mintsem tagadhatatlan bölcsességük miatt, ami miatt pedig mi szerettünk bele. A Kocsányi bácsi könyv pedig ajándék volt. 

A Kocsányi bácsi meséiben egy bájos nyuszit követünk végig az erdőben, izgalmas kalandjain át. Ebben a részben éppen a viharral ismerkedik meg. Ő már két hónapos, és még sosem látott vihart. Ez minden klímaváltozás iránt érdeklődő szülőt azonnal bevonz, hiszen a mi gyerekeink felnőttként vagy nem fognak látni esőt fél évnél gyakrabban, vagy ha igen, az monszun lesz. Így teljesen átérezzük a nyuszi félelmét, és persze amiatt is, mert mi is voltunk gyerekek, akik beszaladtunk a vihar elől a szüleink szobájába. A Kocsányi bácsinak szép a grafikája, kifejező az öreg tölgy és a nyuszika arca is, a nyuszi pedig az erdő minden egyes lakója iránti toleranciáját már a ruházatával is kifejezi. 

A Kocsányi bácsi sztorija érthető és követhető egy kisgyerek számára, Bertie a maga 3 évével végigizgulta a mesét, a nyusziért, a tölgyért és végül a virágokkal együtt örült a napsütésnek. Megvan ennek a könyvnek is a szokásos magyar gyerekkönyv jellemzője, hiszen egy csomó olyan szóval és szókapcsolattal dolgozik, amit felnőttek sem szoktak gyakran használni, nemhogy a gyerekek. De az olyan kifejezésekkel, mint a "rekkenő" vagy "az ég egybefüggő kékje" vagy a "percegtek" mindenki tanulhat valami újat, amit hasznosíthat később. Nemcsak a gyerekek, hanem mi magunk is. Dr. Seussnál ugyanez a brutális szóviccekben és az új szavak kitalálásában fedezhető fel. 

Az Oh, the Placesben nincsenek kifejező arcok, vannak viszont bizarr pasztellszín kombinációk, furcsa figurák és absztrakt ábrázolás, továbbá a rím kedvéért átírt történések. 

Fura vagy sem, de a Kocsányi bácsi meséi és az Oh, the Places You'll Go! nagyon sokban hasonlítanak egymásra.

Hogy mik ezek? 

A főszereplők

Mindkét könyvben egy fiatal fedezi fel a világot. Az egyikben egy nyuszi, a másikban egy kisfiú.

A tanulság

Az egyikben a közelgő viharra vár a kis nyuszi, egyben átéli azt is, hogy ha egyszer vége van, a föld fellélegzik, és minden kivirul. Nem beszélve arról, hogy a kalandok, történések érdekesek, nem pedig ijesztőek. És persze megtanulja azt is, hogy a földnek, a fáknak, a virágoknak szüksége van esőre, éppen úgy, ahogyan ő is inni kényszerül, ha szomjas. A másikban egy kisfiú indul el és fedez fel mindenféle helyeket, megtanulva azt, hogy mindig minden rendben lesz, kivéve, ha nem, de ha nem, akkor is épp csak történik az élet.

A Kocsányiban így jelenik meg ez a téma: 

Bár a vihar megtépte kicsit a lombomat, most már mesésen érzem magam. Ha tudnék, biz' Isten táncra perdülnék.

Az Oh, the Places-ben pedig így: 

And when things start to happen,

don't worry. Don't stew. 

Just go right along.

You'll start happening too. 

Amit örökül hagy

A Kocsányiban a természet szeretetéről, az élet körforgásáról emlékezünk meg: 

Nagy volt a hőség, a szárazság, nagyon kellett már ez az eső. Nézd csak a virágokat, kis barátom!

A Dr. Seussban pedig arról, hogy ha megyünk folyton előre, akkor minden sikerülhet:

And will you succeed? 

Yes! You will indeed!

(98 and 3/4 per cent guaranteed.)

Egy-egy örök érvényű részlet

A vihar velejárója az életnek. 

Today is your day! 

 

Mi imádtuk mindkét könyvet. Ajánljuk 3 év felettieknek, akik tanulni szeretnének magukról, a természetről és a világról. És melyik 3 év feletti nem szeretne?