Manchesteri kirándulásunk egyik állomásaként meglátogattunk a Museum of Science and Industryt. Magunktól is érdekelt volna a dolog, de egy nagyon régi barátunk a technika- és tudománytörténet kiváló szakértője, aki ma, ha nem lenne annyira peches ez az ország, hogy senkit sem arra a posztra tesznek, amire való, így például a BKK élén legalábbis roppant lelkes és 21. századi Vitézy Dávidot nem buktatják meg kicsinyes politikai bosszúból és nem kapja meg kárpótlásul az akkor még sokféle lehetőséget magában hordozó Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumot, hogy abból egy retrográd közlekedési múzeumot faragjon, akkor ma akár egy magyar science musem főigazgatója is lehetne. Én pedig látni akartam, hogy milyen nyugaton egy olyasféle múzeum, amilyen múzeumról álmodozik régóta a barátunk.

Meg kell mondanom, vannak dolgok, amikhez nehéz hozzászokni. Ahhoz például, hogy a múzeum kiállítótere nem falra kirakott tudományos publikációkból, hanem elsősorban jól kiválasztott, okosan elrendezett tárgyakból, s nem kis részben interaktív tanulási és szórakozási lehetőségekből áll. Vagy ahhoz, hogy a régi ipari épületek milyen intelligensen és ízlésesen berendezhetők. Vagy, hogy az akadálymentesség a minimum, ami elvárható. Vagy, hogy a tudomány és az ipar múzeuma nem csak a nemzeti büszkeségekről, de a mindennapokról és bizony a rengeteg áldozatról is szól.

A Múzeum egy hajdani vasúti logisztikai állomáson és raktárban van berendezve, ahol emberi ésszel szinte felfoghatatlan mennyiségű áru haladt át a 19. századtól. Az első (a fentieknek megfelelően hatalmas) kiállítótér volt amúgy a legkevésbé érdekes. Itt a Manchesterhez kötődő tudományos és technikai felfedezések voltak elrendezve, s bár nem volt kevés az információ, valahogy ekkor még akklimatizálódóban voltunk és messze nem tudtunk annyit törődni a látottakkal, mint amennyit megérdemelt volna a hely.

Átmenve egy másik nagy térbe viszont a birodalom egyik meghatározó árujával, a gyapottal, annak a szállításával és feldolgozásával ismerkedtünk meg mi és egy csoport, akiknek egy múzeumpedagógus magyarázta el, mi is történt a gépeken a gyapottal. (Nem tudtam nem arra gondolni, hogy anyai ági családom nőtagjai hasonló gépeken dolgoztak emberfeletti erővel valahol a Váci út környékén a 20. század első felében.) Ez a rész zsúfolt volt, izgalmas, zajos és megrendítő.

A harmadik, egy szinteltolással ide kapcsolódó teremben aztán valamivel frivolabb témát dolgoztak fel: a 20. század második felében a modern anyagok, a modern női divat és a hozzá kapcsolód termékek megjelenését, például a nejlont vagy a Persil mosóport.

A működő gőzgépeket és a vasutat bemutató kiállítótér egy másik épületben volt. Itt folyton zakatoltak a gépek, itt-ott jött a gőz, be lehetett ülni régi kocsikba és mindez gyerekkori emlékeimet idézte a Közlekedési Múzeumról.

A legérdekesebb két kiállítás egy harmadik épületben volt: az egyik a távközlés és szórakozás fejlődését mutatta be az ókortól (gyors ugrással) a 20. századi Angliáig. Mennyi érdekes, izgalmas dizájnú tárgyat láttunk ott: távírókat, telefonokat, tévéket, számítógépeket, magnókat, videókat és száz és száz egyéb kütyüt! Sajnos a kiállítást nem tudhattuk eléggé értékelni, hiszen hiányzik belőlünk az elmúlt évszázad angol kultúrája, így a tárgyak nagy része nem volt olyan ismerős, mint lehetett volna, ha az apai nagyanyám tényleg kimegy Angliába a 30-as években, ahogy arra a családi legenda szerint lehetősége lett volna a londoni követségre induló Rubido-Zichy Iván cselédjeként. De így is lehengerlően érdekes volt az összeállítás és az ember szinte gyereknek érezte magát a rengeteg gyönyörű, érdekes eszköz, színes gomb és kijelző között! Ipari formatervezés rulez! A másik kiállítás viszont tudományos témájú volt és arról szólt, hogy miként manipulálják az élelmiszerek az agyunkat a színekkel, formákkal, ízekkel, illatokkal és hogy amit kívánunk és amire szükségünk van, milyen messze áll valójában egymástól. Mindhárman tátott szájjal néztük ezt a kiállítást is.

Van tanulság? Van. Száz múzeumot, ezeret! És szurkolok barátunknak, hogy itthon is minél inkább ez a fajta múzeum legyen a trend.