Nem akartam már az első mondatban spoilerezni, de nem nagyon esik benne hó.:) Ez pl. azért is lehet, mert a valódi címe az, hogy Barcelona, nit d'hivern, azaz Barcelona, téli éjszaka... Szerencsére a fordítók baromságaival többé nem kell törődni a film alatt, hiszen a filmet felirattal vetítik. Én nagyon ritkán látok feliratos nem angol nyelvű filmet és ez most izgalmassá tette az egész élményt.

A katalán, spanyol és francia nyelveket keveri a film (egyiket sem beszélem), és ez nagyon változatossá teszi. Tenné, ha pl. a katalánt meg tudnám különböztetni a spanyoltól.:)) Viszont számítanak idegennyelvű közönségre, mert többször expliciten kimondják, hogy "te érted akkor, amit mondok?", "nem értettem ebből semmit.", "hogyhogy ilyen szépen megtanultál katalánul?".

A filmben a karakterek bájosak, valószerűek. Igazi, európai problémákkal. Végre. Igazi európai karakterekkel, akik szokatlanul szépek egy európai filmhez képest. Olyan problémákkal találkozunk, mint a maternity leave-en levő anyuka, aki feladta az állását, elköltöztek, a férjére nem meri rábízni a közös gyereket, az sem akarja igazán az egészet. Az apja meg szívatja, hogy miért kell még a fél évest szoptatni. Aztán, megszül otthon az egyik szereplő, ami egy amerikai filmben pátoszos lenne, egy magyarban meg figyelmeztetnék, hogy "hé, ölelgetés helyett kitolhatnád még azt a méhlepényt is, mert ebbe így bele fogsz halni". Itt meg valahogy nagyon valóságos. 

Az élet nagy dolgairól van szó. És az relatív, hogy kinek mi az. Vannak, akiknek élete nagy eseménye egy hármas szex, másnak az, hogy megmaradnak önmaguknak. Van, akinek az, hogy megváltoztatja őt a szerelem. Megint másnak az, hogy vállalja az identitását a családja előtt. Van, akinek a válását kell feldolgoznia, van, aki rátalál az unokájára, mások 20 év után újra találkoznak. Egyeseknek a kapcsolatukat kell újragondolni, másoknak kapcsolatuk lesz egymással. Lényeg, hogy emberek kontaktolnak egymással valamilyen módon, és ezt érdekes nézni.

A problémák olyanok, amik egy magyar filmben is lehetnének (bár tény, hogy itt firstworldproblemeznék ezeket), és a magyar filmben nem is lenne rájuk megoldás. Egy amerikai filmben is lehetnének ezek a problémák (sarkítva), de ott lenne rájuk egy egyszerű happy end. Itt, Barcelonában a megoldások elmaradtak. Nem tudtuk meg, hogy a kisbabás pár kibékülése után végül a pasi tényleg csinálta-e a gyerek körül a dolgokat, és a nő talált-e munkát. Nem tudtuk meg, a végén miért oldotta ki az övét a nő a repülőn. Nem tudjuk, meghalt-e Julia. Ez egyrészt zavarhat minket, mert az amerikai könnyű megoldásokhoz vagyunk hozzászokva, másrészt meg felüdülést jelenthet, hiszen mégsem a megoldhatatlan magyar problémákkal foglalkozunk, amiknek úgysincs soha feloldása.

A színészválasztás nagyon tudatos, a történet nem egy Igazából szerelem replika (bár még direkt utalnak is rá ebben a filmben). Attól még nem az valami, hogy sokszereplős és karácsony táján játszódik. A színészek mind ismertek. Persze nem ők személyesen, hanem mind tipikus karakterek, tipikus arccal. Láttad már "őket", ezért otthonosság érzést adnak, de mivel mégsem láttad őket, ezért meg érdekel a sorsuk. Én valahogy Jennifer Anistonnak nem tudok már szurkolni ennyi idő után.

Tetszett a film, megtelt szívvel távoztam a moziból. Viszont, rájöttem, hogy ritkán szeretek európai filmet nézni, mert mindig rájövök, hogy nem vagyok európai. Bármit is hazudnak erről a földrajz atlaszok. Ők olyan könnyedségről tesznek tanúbizonyságot (nyilván ez főként pénz és létbiztonság kérdése), amit egy magyar film sosem tudna megadni. Nincs benne az a feloldhatatlan keserű cinikusság, amitől egy kelet-európai film igazán kelet-európai lesz. Évente egyszer érdemes bevállalni!