Pár éve néha a kezembe kerül egy rendkívül picike, rövid, Jean Effel vicces rajzaival dekorált könyv, aminek a címe az, hogy Ádám és Éva naplója, az alkotója pedig Mark Twain. Valahogy sosem olvastam el, egészen mostanáig.

A könyvet 1957-ben fordították magyarra és én az 1987-es kiadást tartom a kezemben, amilyen én is vagyok.:)

A történet röviden: Ádám a Paradicsomban kódorog céltalanul, Éva is megszületik, onnantól együtt és külön utakon járva fedezik fel szép lassan a körülöttük levő világot, míg végül Éva gyarlóságában kiűzetnek a jó helyről. Közben születik két fiuk, és számos állat lesz a barátjuk. Éva születésétől haláláig Ádám közelében él. 

A sztorit nyilván mind ismerjük, a hozzáadott értéke ennek a könyvnek a nagyon vicces elbeszélésmódja. Éva és Ádám naplójának részleteit olvassuk azonos eseményekről, egymásba fésülve. A másik ember szemén keresztül ismerjük meg őket, és minden jó és rossz tulajdonságukat, szokásukat. 

Éva szeret például mindennek nevet adni, ami Ádámot irritálja, de elviseli, hiszen Évának örömöt okoz. Éva viszont ugyanerről úgy mesél, mint akinek kötelessége nevet adni "annak a dodónak", hiszen Ádámot egyrészt nem érdekli ez az egész, másrészt valakinek meg kell csinálnia, hogy hívhassuk valahogy azt a szerencsétlen állatot, és így leveszi a dolgok elnevezésének terhét Ádám válláról. Ugyanez a helyzet a Kert, Park, Paradicsom stb. elnevezésekkel is, mindketten máshogy hivatkoznak az élőhelyükre. 

Éva nem sztereotipikus nő. Ugyan sok időt tölt tükörképe társaságában (mert csak az érti meg őt igazán), és szeret ruhákat varrni és gyermeket gondozni, de a fő tevékenysége mégis a felfedezés és a tudományos kísérletek. A kedvencem tőle: 

Hányszor bosszankodtam, hogy nem tudom meglesni a vizet, amint folyásával ellenkező irányban hazafelé igyekszik. Most már nem törődöm vele, mert most már értem. Rengeteg kísérlet kellett hozzá, amíg sikerült megállapítanom, hogy a folyó csak sötétben folyik visszafelé. Ezt abból állapítottam meg, hogy a Tó sosem ürül ki, ami egészen természetes, hiszen éjszaka a folyó visszafelé folyik, és újra feltölti.

Ádám sem sztereotipikus férfi. Sokszor néz ferde szemmel Éva bolondos szokásaira, mint hogy szeret az állatokhoz beszélni, nem engedi el a babákat, akkor sem, ha azok sírnak és szeret öltözködni is. Ezzel együtt csodálja Éva találékonyságát, támogatja minden újabb hülyeségében és gondos apa, aki imádja a gyerekeit és folyton újabbakat akar, mert annyira kedvesnek tartja őket. Persze kissé megorrol Évára, mikor miatta el kell hagyniuk otthonukat, de Éva sírjára ezt írja később:

Ahol ő volt, ott volt a Paradicsom! 

Ezen a könyvön néha meg lehet hatódni, néha el lehet gondolkodni az emberi természeten, néha csodálkozni lehet, de legfőképp lehet sokat nevetni.