Az idei World Press Photo kiállításban csalódtunk. Unalomig ismételt képek szenvedő, vérző, síró, földön fekvő vagy ülő emberekről, kisgyermekekről, harcba induló katonákról. Sportfotók, a sajtóban unalom ismételt terrorfotók.

És persze, sajnos borzalmas, hogy idén is volt terror, idén is voltak katonák, háborúk, szenvedés. És sport. Meg némi természet is volt persze idén, amíg még nem vágtuk ki az összes fát. De ezt mégiscsak elő lehetne adni picit másként minden évben, hogy ne unja magát az ember halálra.

Mi akciós jeggyel mentünk, így nem mondom, hogy nem érte meg. Sőt. De egyre inkább kezdenek minket leszoktatni erről a kiállításról, ahogy évről-évre mindig ugyanolyanná kezd válni ez az egész.

Bam, a bus!