Már olyan régen jártunk múzeumban, hogy az idejét se tudom. Most viszont láttam egy jó kupont az egyik oldalon az MNG-be, a Baselitz kiállításra. Így hát, kapva kaptunk az alkalmon és megnéztük.

Az egyetlen zavaró tényező szokás szerint az emberi tényező volt. A pénztáros nő, aki arrogánsan küldött el minket az információhoz, mert "ott lehet csak ezeket a jegyeket beváltani", az információs nő, aki a Zootropolisból ismerős lajhár módjára könyvelte el ezt a két szem jegyet. Majd, a biztiőr, aki magától ajánlotta fel, hogy felvisz minket a lifttel, mert babakocsival voltunk, aztán nyom nélkül örökre eltűnt a szemünk elől. Ja, és a más országokban általunk még soha nem tapasztalt fontoskodás a teremőrök részéről, akik nemcsak a szemükkel követik az embert, de a teljes testükkel is. Megdöbbentő.

Viszont a kiállítás maga jó volt. Számomra - aki "kicsit" prűd vagyok - durva volt a rengeteg nemiszerv ábrázolás, de talán ennyit hoznék csak fel negatívumként. Ismerős volt az egész, mégis más. Furcsa volt, hogy volt egy olyan ciklusa Baselitznek, amikor fejjel lefelé készítette el a képeit, amikor újra megfestette azokat és amikor rézkarcokat készített. Utóbbiak azért voltak a magyar közönség számára furcsák, mert egy az egyben Borsos Miklós rajzait láttuk viszont az Állatkerti útmutatóból.

Érdekes volt a színvilág, érdekes volt a Pollock-utánzás (nem a rossz értelemben), és érdekesek voltak az alakok. A kiállítás nem volt se túl hosszú, se túl rövid. Egyszer biztosan megnézném újra!