KultúrDuó

FOK - Platón: Lakoma

2018. december 26. - FOUREY

Mondhatná valaki, hogy nevetséges, hogy karácsonykor erről posztolok. De hát végülis nem mindegy? Platón Lakomája az egyik legszórakoztatóbb szöveg, amit valaha olvastam, s nem csak a maga nemében (sui generis) zseniális és egyébként is minden szempontból zseniális platóni életművön belül, hanem egyébként is, a blőd hülyeségeknek, geek poénoknak, drámai feszültségnek, megrendülésnek és lírai szépségeknek egészen zavarbaejtő keverékeként.

Kezdjük ott, hogy milyen történet az, amelynek az elején két ember összefut és az egyik arról faggatja a másikat, hogy milyen volt az a beszélgetés, amiről azt hallotta, hogy nemrég történt, mire a másik közli, hogy az illető teljesen hülye, hiszen az a beszélgetés valójában sok-sok éve, még fiatal korában játszódott le, ő maga ott se volt, csak mástól tud róla?

Aztán folytassuk azzal, hogy a többi szereplők között ott van a korszak egyik legjelentősebb tragédiaköltője (jó, nyilván durvább lett volna, ha Szophoklésznek hívják, nem Agathónnak), a vitán felül legnagyobb komédiaszerzője, Arisztophanész, a nyugati civilizáció talán legnagyobb filozófusa, Szókratész és a már életében legendás, szeretnivalóan elviselhetetlen politikai kalandor, Athén romlásba taszítója és haláláig visszasírt reménybeli megmentője, Alkibiadész? Hogy a többi, a korszakban alighanem jól (időnként: botrányairól) ismert előkelő fiatalemberről már szó se essék... Jó buli lehetett, az már biztos.

Emellett a szereplők mind szórakoztatóan egyéniek és végig karakterben maradnak. A téma, amivel mindannyian foglalkoznak, Erósz dicsérete, ám az orvos orvosi szemmel dicséri, a tragédiaköltő szenvedélyes és fennkölt dicsérő szavakkal, amelyek időnként logikai bukfenceket is megengednek, a komédiaíró - miután legyőzte csuklását - ellenállhatatlanul vicces, ám nem minden bölcsességet nélkülöző mítoszt vezet elő, a filozófus az Erósz fogalmának alapos körüljárásával és az egyedi helyett az örök és általános dolgokra tekintő, a bölcsességre irányuló vággyal foglalkozik, a mindent megkapni akaró politikus Erósz helyett az ő nagy szerelmét, Szókratészt dicséri és az iránta érzett különleges, semmi mással össze nem vethető vágyáról szól.

S közben, mintegy mellesleg, alaposan körüljárják a szerelem természetét, a vágy szerepét az életben, a homoszexualitás görög felfogását, az erényes élet kérdését és még egy sereg izgalmas dolgot.

10/10 :)

75569-004-3b260631.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturduo.blog.hu/api/trackback/id/tr9614515082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.