KultúrDuó

FOK - Prótagorasz

2019. január 01. - FOUREY

Az év utolsó irodalmi igényű - egyúttal filozófiai jellegű - szövege, amit olvastam, Platón Prótagorasza volt. Ez Platón korai, szókratikus dialógusai közé tartozik, ha ez valakit érdekel, hogy mit jelent, nézzen utána.

Érdekesebb kérdés, hogy két szempontból is figyelemreméltó ez a szöveg. Egyrészt, Szókratész itt még viszonylag fiatal ember, aki ráadásul kora egyik legnagyobb, legünnepeltebb szofistájával, a nála generációval idősebb, s itt címszereplő Prótagorasszal csap össze egy nagyon szórakoztatóan megszerkesztett, párbajszerű vitában, amelynek témája az, hogy tanítható-e az erény. A kérdést az tenné érdekessé, hogy Prótagorasz pénzért fogad tanítványokat, s azt állítja, hogy képes jobb emberré tenni bárkit, míg Szókratész gyanakodva szemléli a szofisták tudományát.

Másrészt, Platón itt is kitesz magáért és egy brilliánsan megírt, feszült, ellenállhatatlanul vicces és cseppet sem egyértelmű kimenetelű párbeszédet prezentál számunka. Már maga az alapötlet is izgalmas: a gazdag, s a szofisták nagy pártfogójának számító Kalliasz házában gyűlik össze - szokás szerint - néhány nagyágyú: Protagorasz és Szókratész mellett Prodikosz (Szókratész mestere), Hippasz, s mások mellett természetesen a majdhogynem elhagyhatatlan Alkibiadész, a kor legendás politikus-hadvezért-kalandora, Periklész unokaöccse, aki szerelmes Szókratészbe. Szókratész azért megy oda, mert egy barátja, Hippokratész megkéri, hogy kérje meg Prótagorászt, hogy fogadja a tanítványai közé. Szókratész tehát szószólóként megy, ugyanakkor, mivel Hippokratészt figyelmezteti, hogy senkitől sem szabad semmit venni, mielőbb meggyőződne róla, hogy megéri a pénzt az áruja, valójában vizsgáztatni kezdi Prótagoraszt, s innentől egyre inkább verbális bokszmeccsé alakul a dialógus (maga Szókratész is így beszél róla, mikor Prótagorász egyik érvét nagyon erősnek találja), s a jelenlévők maguk lelkes szurkolókként kezdenek viselkedni, illetve döntőbírákként (a dolog kicsit bonyolultabb, de olvassa el a dialógust, aki tudna akarja, mire gondolok).

Martha Nussbaumnál olvastam, hogy a Prótagoraszban kétfajta tudáskép csap össze: a prótagoraszi, konvenciókra s egyedi helyzetekre építő és a megmérhető-bizonyítható-elvont tudást számonkérő szókratészi. Ez a vitában abszolúte kijön, ha valaki elolvassa a szöveget. Ahogy az is, főleg, ha az ember az Atlantisz kiadó remek kiadását olvassa, hogy itt egy gondosan megkonstruált fiktív történetet olvasunk, amely nem csak egy elvont filozófiai problémát vitat meg, hanem a periklészi, fénykora utolsó napjait élő Athént is, hiszen a jelenlévők a szofisták és filozófusok mellett nagyrészt a periklészi hatalmi elit fiatal tagjai, akik nem képesek atyáik nyomdokaiba lépni: az Athént romlásba taszító Alkibiadész mellett ott van Periklész két legendásan semmirekellő fia is, valamint Kritiasz, a majdani harminc zsarnok egyike, akik a Periklész által kirobbantott megnyerhetetlennek bizonyuló peloponnészoszi háború végefelé megdöntik egy időre a demokráciát és véres rémuralmat vezetnek be, Szókratész pedig gunyorosan arra hivatkozik az erény taníthatatlansága kapcsán (amit ráadásul nem is látszik komolyan gondolni), hogy maga Periklész, akárcsak társai, minden mást megtanítanak fiaiknak, de kizártnak tartják, hogy az erény tanítható lenne, ezért azzal nem is próbálkoznak. 

A szövegben sok érdekes le megfontolandó dolog elhangzik, mint például, hogy milyen erények vannak, hogy ezek miben különböznek egymástól, hogy vajon tesz-e rosszat bárki készakarva vagy csak tudatlanságból (ez a bizarr szókratészi gondolat számomra máig megemészthetetlen), de még ha ettől el is tekintünk, márpusztán a geek poénokért  felejthetetlen olvasmány a Prótagorasz. Miután például Prótagorász befejez egy hosszasabb előadást, Szókratész - valljuk be, nem kifejezetten fair módon - azzal válaszol rá, hogy ő sajnos nem tud ilyen hosszú okfejtésekre odafigyelni,  csak tömören kifejtett gondolatokra. Vagy amikor Prodikosz, Szókratész hajdani mestere, aki azzal lett híres, hogy a szavak pontos definiálásával foglalatoskodott, megszólal, Szókratész minden alkalommal kicsúfolja érte. (Szegény Prodikosz némiképp Mary Bennetre emlékeztet amúgy a Pride and prejudice-ból, aki olyasféléket szokott mondani, mint, hogy "Pride,” observed Mary, who piqued herself upon the solidity of her reflections, “is a very common failing, I believe. By all that I have ever read, I am convinced that it is very common indeed; that human nature is particularly prone to it, and that there are very few of us who do not cherish a feeling of self-complacency on the score of some quality or other, real or imaginary. Vanity and pride are different things, though the words are often used synonymously. A person may be proud without being vain. Pride relates more to our opinion of ourselves, vanity to what we would have others think of us.” Maryt is ugyanaz a gúnyos elutasítás fogadja családja részéről, mint Prodikoszt Szókratész részéről.) Vagy, amikor a vitától fellelkesült Hippiasz jelentkezik, hogy szívesen mondana maga is egy beszédet, a többiek simán leoltják, hogy persze, persze, mindenképpen, csak ne most, mert senki se kíváncsi őrá, amikor itt van Prótagorasz és Szókratész.)

Ráadásul nem kétlem, hogy a poénok nagy részét észre sem vettem. Nem is beszélve a lényegről.Mert a jegyzetek nélkül aligha tudtam volna eligazodni Szókratész és Prótagorasz érvei között, s azt se feltétlenül vettem volna észre, hogy Szókratész mikor csal és Prótagorász mikor vág vissza jól neki. Mert ez a dialógus olyan, hogy valójában nehéz lenne azt mondani, hogy Szókratész jön ki belőle győztesen. Ezt ő maga sem mondja, hanem, önironikusan megjegyzi, hogy a vita végére mintha önellentmondásba kerültek volna, s ha lenne még idő, jó lenne tisztázni, hogy akkor mi van, amit azonban Prótagorász diszkréten visszautasít. Ez nem az a filozófiai Chuck Norris, akit némely másik platóni dialógusból ismerhetünk, hanem egy valóban izgalmas vita szereplője.     

 protagoras.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturduo.blog.hu/api/trackback/id/tr7214526360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

zoltankiricsi 2019.01.01. 16:53:29

de miért tartják olyan sokan nagy filozófusnak platón/szókratészt? én tökre nietzschével azonosulok ebben, aki egy kártékony figurának tartotta őt.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2019.01.02. 20:49:23

@zoltankiricsi: Hát laikusként aztat én nem tudhassam :) de Nussbaum Platón-olvasata engem teljesen megvett, hogy ez egy elképesztően szép, heroikus vállalkozás arra, hogy a szerencsének, a nem kontrollálható külső körülményeknek való kitettséget az ember le tudja győzni. És persze ő is, mint Bernard Williams (vagy Nietzsche) inkább a tragédiaköltőkkel van (csak ő Arisztotelészt is hozzájuk közelítve olvassa).

És bár egyáltalán nem tudok mit kezdeni a magam szakterülete szempontjából relevánsabb platóni nézetek egy jelentős részével, de kénytelen vagyok elismerni, hogy maguk a szövegek zseniálisak és nagyon sokféle álláspontot felvonultatnak, elképesztően változatos stílusban, sokféle hangon szólalnak meg, tele vannak humorral , öniróniával, tele vannak le nem zárt vitákkal, amelyek továbbgondolásra ingerelnek.

Terézágyú 2019.01.02. 20:51:45

Mit keres itt Euripidész szoborportréja???

Ad Dio 2019.01.03. 10:19:19

"vajon tesz-e rosszat bárki készakarva vagy csak tudatlanságból (ez a bizarr szókratészi gondolat számomra máig megemészthetetlen),"

Ugyan nincs erről konszenzuális álláspont a kutatók között, de mivel Szókratész bizonyos lényeges kérdésekben eltérő álláspontot képvisel más és más dialógusokban vagy épp helyzetekben, azt hiszem elfogadható az az álláspont, hogy Platón a saját gondolatait vegyítette Szókratészével, illetve bizonyos dolgokat csak Szókratész szájába adott, ezzel tekintélyhez juttatva azokat. Szvsz ilyen ez a szélsőséges erény=tudás felfogás is.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2019.01.03. 10:20:56

@Ad Dio: Ez (számomra nem annyira, de számodra talán) meghökkentően hasonlít ahhoz, amit magam is gondolok és a kommentemben is írtam, amire reagáltál, úgyhogy: abszolúte :)

Ad Dio 2019.01.03. 12:48:01

@FOUREY:

:-)

Csak nem ezt írtad. Ha ezt szeretted volna akkor fogalmazz legközelebb pontosabban ;-).

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2019.01.03. 12:51:04

Hát én ezt írtam: "a szövegek zseniálisak és nagyon sokféle álláspontot felvonultatnak, elképesztően változatos stílusban, sokféle hangon szólalnak meg, tele vannak humorral , öniróniával, tele vannak le nem zárt vitákkal, amelyek továbbgondolásra ingerelnek." Nekem ez egyrészt elég pontosnak tűnik, másrészt Te meg ezt írtad: "azt hiszem elfogadható az az álláspont, hogy Platón a saját gondolatait vegyítette Szókratészével, illetve bizonyos dolgokat csak Szókratész szájába adott, ezzel tekintélyhez juttatva azokat. Szvsz ilyen ez a szélsőséges erény=tudás felfogás is." Énnekem ez továbbra is "meghökkentően hasonlít ahhoz, amit magam is gondolok és a kommentemben is írtam, amire reagáltál, úgyhogy: abszolúte".

De nem ragaszkodom, hogy egyetértsünk. Remekül elvagyok azzal, ha szerinted nem értünk egyet :)

zoltankiricsi 2019.01.05. 20:07:15

@FOUREY: Hát én is laikus vagyok :)
Ezzel a Nussbaum olvasattal kicsit úgy vagyok, mint a modernkori kétségbeesett ószövetség-olvasatokkal. Amikor kiderül, hogy sem kozmológiailag, sem az ember kialakulása szempontjából, de még történelmileg, sőt még régészetileg és morálisan sem stimmel az egész, akkor az utolsó menstvár az, hogy "de ez egy szép mese, és nem szó szerint kell érteni".

viszont, amit te mondasz, azzal egyetértek: ("kénytelen vagyok elismerni, hogy maguk a szövegek zseniálisak és nagyon sokféle álláspontot felvonultatnak, elképesztően változatos stílusban, sokféle hangon szólalnak meg, tele vannak humorral , öniróniával, tele vannak le nem zárt vitákkal, amelyek továbbgondolásra ingerelnek.")

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2019.01.05. 20:28:53

@zoltankiricsi: Nussbaumhoz és a Bibliához annyit, hogy azért nem tudom ezt fair módon megítélni, mert az utóbbi untat és botfülű vagyok a valláshoz, de a Fragility of Goodness kurva jó. :)