KultúrDuó

FOK - Kritón

2019. január 05. - FOUREY

Viszonylag régi problémám, hogy nem tudom, hogyan lehet Platónt tanítani politológushallgatóknak, akik szerencsés esetben 1-2 előadáson és mondjuk 1-2 szemináriumi alkalmon kell, hogy betekintést kapjanak az antik görög politikai gondolkodás legjelentősebb szerzőjének műveibe. Egyszerűen nincs idő az elmélyedésre és ugyanakkor nehéz elfogadni, hogy az egyik legérdekesebb filozófusról az ember egyetemen csak egy Wikipédia-szócikk mélységében szerezhessen ismereteket. Nem elég tehát elmondani a kulcsszavakat, téziseket, de fontos lenne személyes élményeket szerezni Platón gondolataival való bíbelődésből.

Innen nézve pedig az Állam határozottan túlzásnak tűnik. A terjedelme a legkomolyabb probléma, természetesen, de az is, hogy a szövegben túl sok mindenről van szó. Az I. könyv még csak-csak átlátható, de utána bebonyolódik a szöveg csupa olyasmibe, aminek a megértéséhez nagy nagy türelemre és jóindulatra van szükség. A Törvényekkel ugyanez a baj, bár ott talán egy fokkal mintha kisebb lenne a távolság a politikai problémák és a beszélgetésben elhangzó dolgok között. Az Államférfi már rövidebb, de valahogy mégis azt érzem, hogy sem a hallgatók számára nem a legszerencsésebb választás, sem Platón megismerése szempontjából nem a legjobb. 

Egy barátom szerint a Gorgiasz a legjobb választás, mert ott sok mindent egyben megkap az ember: világosan kiderül belőle, mi a szofisták és a szókratészi filozófia alapvető hozzáállásbeli különbsége a közéletre neveléssel kapcsolatban, Kalliklész személyében pedig Szókratész egy igazán ütős vitapartnert kap, akinek sajátos realizmusával szemben Szókratész minden erejét megfeszítve tud csak félig-meddig meggyőző érveket szolgáltatni.

Egy másik barátom a Lakomát és a Védőbeszédet szokta olvastatni és ezt meg tudom érteni.A Lakoma elképesztően jó olvasmány, a Védőbeszéd pedig személyes problémaként prezentálja az államhoz és annak törvényeihez való viszonyt.

Én ugyan a Lakomát kihagynám, de a Védőbeszéd és a Gorgiasz nagyon is kézenfekvő lehetőségeknek tűnnek, ha valamit a hallgatók kezébe szeretne adni valaki. Ehhez kiegészítésül a Prótagoraszt is megfontolásra ajánlanám, de ami mellett most pár gondolat erejéig érvelni szeretnék, az a Kritón.

Három jó oka is van annak, miért gondolom, hogy ezt az évszázadokon át alapszövegként olvasott dialógust érdemes lehet 18-19 évesek kezébe is adni akár:

Először is, rövid és könnyen olvasható. Ez nem amiatt érdekes,mintha a mai diákok nem lennének képesek komplikáltabb, elvontabb gondolatokat befogadni vagy nem lehetne őket olvasásra rávenni, hanem, mert alapvetően nagyon kevés idő áll rendelkezésre és egy Kritón-terjedelmű szöveg éppen olyan hosszú, hogy át lehessen látni a gondolatmenet egészét és még a részletek helyét is meg lehessen benne találni.

A másik ok a szöveg sokszínű, mégis befogadható stílusa: a gondolatmenet világos, Kritón és Szókratész, a két beszélgetőpartner álláspontja átlátható, ugyanakkor a megszemélyesített athéni Törvények beszéde "megemeli", összetettebbé egy kicsit az egészet és nyitottabbá teszi a dialógus értelmezését. Van, aki szerint Szókratész nyilvánvalóan nem veheti komolyan például a Törvények érvelését (én ezt őszintén szólva nem értem: a Törvények pont arra biztatják Szókratészt, amit tenni készül, így nem világos, mit nyerne vele Szókratész, ha poénból vagy komolyan, olyasmit mond, amit nem hisz el). Ráadásul ebben egy poén is van: hiszen a Törvények védőbeszédet mondanak halálra ítélésük ellen, mert szerintük Szókratész a szökésével a törvények be nem tartására, a közösséget összetartó kötelékek megsemmisítésére biztatna mindenkit, ők pedig erről a veszélyes példaadásról szeretnék őt lebeszélni.

Végül a harmadik ok pedig a dialógus témája és alaphelyzete: a kivégzésére váró, igazságtalanul elítélt Szókratészt barátja arra biztatja, hogy az utolsó pillanatot használja ki és meneküljön el, hiszen semmire sem kötelező őt morálisan egy igazságtalan ítélet. Ám Szókratész nemet mond neki és egyrészt azt fejti ki, hogy mindez ellentétes lenne azzal, amit eddig tanított, márpedig nem lenne szép dolog most, hogy hátránya származik belőle, megtagadnia eddigi tanításait, másrészt pedig azt, mégpedig a megelevenített athéni Törvényekre hivatkozva, hogy még az igazságtalanság esetén is be kell tartani a törvényeket, mert nélkülük nincs politikai közösség sem, s aki tagja egy közösségnek, az elfogadta, hogy minden körülmények között vállalnia kell a törvényekből adódó kötelességeket, engedelmesnek kell lennie irántuk. Namost ez egy olyan egyszerű probléma:  be kell-e tartani az igazságtalan törvényt vagy sem, ami egyszerre világos és könnyen érthető és könnyen megérthető mindenki számára.

Lehet mondani, hogy mindez nem érdekel senkit 19 évesen. Én nem gondolom. Biztosan nem érdekel mindenkit, de abban így is biztos vagyok, hogy aki politológiát tanul, azzal 19 évesen e kérdések komolyságát, a mindennapi életbeli relevanciáját igenis meg lehet értetni. A politológusképzésnek ma, azt hiszem, inkább az a hiányossága, hogy meg sem próbáljuk.

 

images.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturduo.blog.hu/api/trackback/id/tr6014538566

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.