Oké, 40 év sok. Oké, súlyosbítva van az egész azzal, hogy pedagógiai pályán tölti el az ember. És még azzal is, hogy mindez Kelet-Magyarországon valósult meg.
Nos, ez a sztori egy 56-ban született lányról fog szólni. És ugye:
ki tudta 56-ban, mit hoz a holnap?
Ez a lány 19 évesen a tanári pálya mellett döntött (és nem is hagyta el egész életén át), így a szegedi főiskolára esett a választása. Magyar-orosz szakot választott, amiről később magyar-németre szakosodott át. Lássuk, hogy alakult onnantól az élete!
1. állomás: A kezdetek a kertvárosi iskolában
A Szegeden töltött évek után visszakerült a szülővárosa közelébe, és egy megyei jogú város kertvárosában kezdett tanítani gyerekeket. Imádta. Közel lakott az iskolához, délután és iskolán kívül is aktív tagja volt az ottani közösségnek.
2. állomás: A gyerekvállalás miatti megtorpanás
Néhány évvel később férjével gyereket vállaltak, és - ahogyan az azóta sem változott meg ebben az országban - a GYED után már csak napközis tanárnak vették volna vissza. Ezt ő nem akarta, hiszen nem gondolta, hogy abban van elég kihívás, így keresnie kellett egy másik állást.
3. állomás: A szakmunkásképző és egy egészen új perspektíva
Átment hát egy szintén abban a városban levő szakmunkásképzőbe tanítani, ahol lehetősége nyílt arra, hogy idősebb, de még mindig nem kiforrott fiatalokkal tudjon foglalkozni. Rengeteg versenyre, tévés vetélkedőre ment velük, és néhány nagyobb nyereményre is szert tettek együtt, aminek egyike egy franciaországi körút volt, hogy a gyerekek jobban megismerhessék a világot.
4. állomás: Az általános iskola igazgatói posztja
A szakmunkásképző sem jelentett ám örökre kiteljesedést és fejlődést számára. Megpályázta egy "cigányiskolának" kikiáltott iskola igazgatói székét, amikor annak korábbi vezetője meghalt és a helyettesek nem vették át a pozícióját. Mind az önkormányzat, mind a tantestület nyertesnek találta a pályázatát. Rengeteget utaztak, pályáztak tanári, iskolai eszközökre a segítségével a dolgozók és a gyerekek.
5. állomás: A politika közbeszól
Aztán, a városvezetés összevonta az iskolát egy másikkal, és már csak helyettesi vagy tanári poszton maradhatott volna a korábban maga által igazgatott intézményben, így ismét angolosan távozott.
6. állomás: A pedagógiai szakértőség
Végül úgy döntött, a szakma másik oldalát is megismeri, és elkezd pedagógiai szakértéssel foglalkozni, képzéseket tartani, vidéki iskoláknak segíteni pedagógiai módszereik fejlesztésében (vagy inkább kialakításában), és a gyerekeknek abban, hogy felzárkózzanak, vagy éppen különleges bánásmódban tudjanak részesülni, ha erre szükségük van.
7. állomás: A politika közbeszól 2.0.
Ismét jött a politika, de már a nagypolitika szintjén, nem önkormányzati szinten. A kormány összevonta és megszüntette a pedagógiai intézeteket, a pedagógiai szakértőséget központosítva néhány intézménybe.
8. állomás: Mégis vissza igazgatónak?
Éppen ekkor jött a lehetőség, hogy egy újabb társadalmilag, financiálisan és kulturálisan leszakadt iskolát lehetősége lett volna felvirágoztatni. Kockáztatva azt, hogy aztán ott is ugyanaz történjen, mint az előző helyen. Köszönte, de köszönte nem.
9. állomás: Vissza a startvonalra!
Végül vissza az első állomásra! A nyugdíj előtti 2 évet az első munkahelyén töltötte el végül, tanárként, és igazgatóhelyettesként.
Nos, ilyen egy 40 éves, kalandos pedagógiai pálya Magyarországon!:)
