Ez most egy dizájnbejegyzés lesz. Azt hiszem, olyan a mai blog tárgya, mintha egy Lenovo laptop úgy nézne ki, mint egy Apple, de szépsége ellenére továbbra is tudna annyit, mint egy Lenovo! 

Szóval: már vagy 5 éve (amikor még megfogant gondolat se volt a bébink, nemhogy megfogant alien lett volna) feltűnt ez a babakocsi nekem az utcán sétálva. Nemcsak azért, mert szeretem az egyszerű formákat kombinálva a pasztell színű anyagokkal. De azért is, mert imádom a furcsa, meghökkentő, MÁS dizájnokat egy-egy hétköznapi tárgyon.

Én vagyok az a barom, akinek az amúgy teljesen normális polgári lakásában Manhattant ábrázoló óriáskép van felfüggesztve, vagy az, aki a cicájára dizájnos plédet tesz, ha az fázik. Biztos voltam benne, hogy egyszer lesz nekem olyan furcsa kocsim is, ha gyerekem lesz.

Aztán, egyszer végre megláttam a márkajelzést: ez a furcsa kacsalábon "forgó" jelenség a híres (hírhedt?) Stokke. Azóta, mióta tervben (és ma már a sütőben) van a mi ki zsömlénk, Foureyt is magába szívta a Stokke életérzés.

Tologattuk hát úgy 6 hónapig a mintaboltokban az ott lakó babakocsi példányokat, aztán tegnap megérkezett hozzánk a sajátunk:

Mindig odavoltam érte, ha valaki out of the box módon gondolkodik, legyen az művész vagy kéményseprő. Én is próbálom így élni a mindennapjaimat, még akkor is, ha nem túl nagy sikerrel. Mindig felbuzdulok ünnepekkor, hogy én majd aztán faragok tököt, én idén tényleg csinálok karácsonyi díszt a rácsunkra, én majd szépen feldíszítem a karácsonyfát. Mindezt meg is szoktam valósítani, csak hát...így:

Anyway...a babakocsi fogója ovális alakú! Istenem, végre egy gyártó, aki mert ovális formájú kiegészítőt tenni a kocsijára, nemcsak a kerek, az egyenes, és a háromszögletű a menő. A kupolája könnyen mozgatható és gyönyörűen kerekedik a gyerek fölé. A hozzá való táska picire lesimul, ha nincs benne semmi...és nagyra kinyitható, ha elveszíteném a fejemet a körömlakk osztályon!

Nekem személy szerint a háromszög alakú, de nagyon izgalmas szögekkel operáló váz a kedvencem. Alien érzést nyújt, olyat, hogy ez most MÁS, ez a tiéd, ezt neked gyártotta a gyártó. Nem azért, mert te különb vagy másoknál, hanem mert megérdemled. Ez a jutalmad (persze a gyerek mellett) azért, amiért áldozatokat hoztál. Bár tudtam volna arról, hogy lesz ilyen kocsink akkor, amikor végighánytam az első három hónapot, amikor a felfázásaim miatt menni alig tudtam, és amikor számolgattam esténként az újabb csíkokat a hasamon...

A kocsi fél kézzel tolható és oda-vissza forgatható a tengelye körül. A kerekei bolygók, azaz körbeforognak, megkönnyítve ezzel az olyan akadályok áthidalását, amiknek kijavítására biztosan nem szednek be elég adót. A gyerek velünk szemben fekszik majd a kocsiban, és kilát belőle! Amíg a parton a másik bébi a támfalat, addig a Stokke-bébi a Dunát látja.

Biztonságos fogni, biztonságos vele közlekedni (egyelőre csak a parkettán:)), és még dizájnos is. Olyan ez a babakocsi, mintha maga Duchamp tervezte volna és azok alapján Rothko játszi könnyedséggel vetette volna papírra a végleges tervet. Aztán a norvégok legyártották. Azt hiszem, ebbe is tettek fitohormonokat, amiket a krémjeikbe, mert a Stokke-érzés rögtön a véráramodba jut!