Van egy bizarr baromság, ami kismamablogok világában terjed (például itt, itt és itt) és önmagában is szórakoztató lenne, de mivel ideológiai üzenetet szánnak neki, ezért lesz a dolog kifejezetten figyelemreméltó. Arról van szó, hogy sokaknak nem tetszik, hogy a terhességet terhességnek nevezik, mert ezt valamiképp lealacsonyítónak és az anyaságot leértékelőnek tartják, ami csak elveszik a nők kedvét a szüléstől, ezért minden lehetséges és képtelen eszközzel küzdenek a terhesség használata vagy ha az nem megy, hát a bevett jelentése ellen.

A lehetséges alternatív megoldások között ott van az áldott állapot is, persze meg egy csomó minden, amit itt le sem merek írni, de jelen poszt szempontjából az a kétségkívül kreatív megoldás a legérdekesebb, amelyik azt mondja, hogy a magyar terhesség szónak semmi köze a teherhez, hanem valamiféle gyönyörűséget jelent, s mint ilyen, a magyar nyelv ősi, természetközeli bölcsességét jelenti az orvosi nyelv elembertelenítő hazugságával szemben.

Ahogy azt egy tanárom az egyetemen mondta egyszer: ez akkora baromság, amit az ember magától nem talál ki, hanem olvassa valahol. S valóban. A gondolatmenet többnyire egy korszakos felismerésen és egyúttal tekintélyérven alapul: A walesi bárdokban ugyanis Arany János (aki, mit tudjuk, a magyar nyelvtudás Chuck Norrisa volt, mert az összes magyar szót ismerte és használta is) azt írja egy terített asztalról, hogy "nézni is tereh". Márpedig az ugye nyilvánvalóan nem lehet, hogy a lakoma olyan gazdag, hogy abba belefáradjon a szem, miközben át akarja tekinteni, mi mindent szolgáltak fel. Persze, hogy képtelenség. Mi más lehetne a magyarázat, mint, hogy Arany itt a szó eredeti, archaikusabb jelentését idézte fel, amelyik bizony nem más, mint a gyönyörűség. Innen pedig már az egész levezetés triviális a továbbiakban. Csak a vak nem látja, miről van szó.

Vannak azért persze gondok ezzel a gondolatmenettel.

Az egyik mindjárt az, hogy vajon elég bölcs módszer-e egy nehezen érthető szöveghelyet a mi számunkra megszokottabb módon olvasni? A filológusok ezzel nem értenének egyet. Szerintük (lectio difficilior, azaz a nehezebb olvasat elve), a trivializálás a szövegromlások tipikus iránya. Ha a szövegösszefüggésbe a gyönyörűség illene a mai olvasónak, nem a fárasztóság, akkor legalábbis érdemes óvatosnak lennünk, mielőtt levonnánk a kínálkozó következtetést.   

A másik, hogy vajon miért írt Arany "Chuck Norris " János tereht teher helyett? A válasz egyszerű: mert archaizálni akart, ahogy más történeti műveiben is tette. De vajon lett volna értelme egy ismert szó régies alakját és a "régi jelentését" EGYSZERRE elővenni? Nem nagyon valószínű, bár persze kizárni sem lehet.

De itt közbejön a harmadik probléma. Vajon a "tereh" régen terhet jelentett vagy gyönyörűséget? Érdekes kérés, mi számít réginek, de azt gyanítom, hogy egy 18. századi szöveg már elég régi mind Aranynak, mind nekünk ahhoz, hogy elhihessük, valami nagyon nem stimmel. Itt egy LINK, érdemes olvasgatni. Azt mondja például egy szöveg 1746-ban a szolgákról, akiket a teherhordó lovakhoz hasonlít kicsit feljebb, hogy "az alá-való Szolgai-rend is, melly a' tereh hordozására rendeltetett". Nos, ez elég régi? És ugye, hogy nincs benne semmi gyönyörűség, csak teher? Aztán egy másik 1798-ban, hogy "az örökös több tereh fizetéssel nem tartozik." Megint másik 1782-ben azt írja: "tereh hordozók és munkások." És így tovább. A tereh=gyönyörűség elmélete elég gyönge lábakon áll.

S végül a negyedik probléma: a terhesség a graviditas latin kifejezéssel szó szerint megegyező értelmű, hogynemondjam: tükörfordítás. Lehetséges, de kissé valószínűtlen, hogy valami, ami kacsának néz ki, úgy is mozog mint egy kacsa, az ne kacsa, akarom mondani: teher legyen.  

S hogy mindezt miért írom le? Nem csak, mert gyűlölöm a sötét butaságot, hanem, mert elutasítom azt az ideológiát is, amit ez a szóbűvészkedés sugall. Az én feleségem terhessége igenis nehéz volt, büszke vagyok rá, hogy ott lehettem mellette, mikor végigcsinálta és mindketten úgy gondoljuk, nem az lealacsonyító, ha valaki elfogadja a terhességet tehernek, hanem az, ha valaki tagadja, hogy a terhes nőnek joga van a terhét terhesként tehernek érezni. Az élet egyik megkerülhetetlen ténye, hogy vannak benne nehéz dolgok. Illúzió és másokkal szembeni tiszteletlenség ezt eltagadni.