Amikor megismerkedtem a férjemmel, mutatott néhány személyes dolgot a múltjából. Köztük voltak Képes Gábor, a volt osztálytársa és azóta közös barátunk verseskötetei is. Sokat olvasott fel belőle, és utána még többször elővettük a köteteit. Külön bennfentesség érzéssel töltött el akkoriban, és tölt el azóta is, hogy több versét a férjemnek ajánlja, és azokat az embereket is ismerem azóta, akikről szólnak a versek.:)

Egy időre aztán félretettük ezeket a köteteket, aztán Gábor ajánlott egy kiállítást, ahol az ő két versét is lerajzolta az alkotó. Bevallom, hallottam már megzenésített versekről, és olyanokról, amiket ironikusan mondanak el. Sőt, olyanokról is, amiket rajzzal illusztrálnak, furcsa formákba helyeznek. Gyerekkorom óta kedvencem Kassák, azon az úton laktunk akkoriban és mindig faggattam a szüleimet Kassákról, akik végül vettek nekem egy albumot.

De olyanról még sosem, ahol megfestette, megrajzolta, filctollazta volt az alkotó azt, amik eszébe jutottak néhány versről. Forrai Ferenc Formavilág c. kiállítására hívott el minket Gábor, mert a művész feldolgozta az ő két versét is. Az ingyenes kiállításra este 7-re érkeztünk, szerencsénkre maga Forrai Ferenc vezetett minket körbe. Szabadkoznom kell, de még sosem találkoztam igazi képzőművésszel élőben. Persze a szakmámban emberek kapnak díjakat, és ismerek színészeket is személyesen, de az igazán nagy élmény volt, hogy maga az alkotó magyarázza el a művészetét. Végighaladtunk a műveken, amelyeknek a koncepciója hasonló volt, mégis mind egyediek voltak. Egy-egy versrészlet írógéppel írva, és színes filctollal/festékkel a különböző benyomások, tárgyak, impressziók megrajzolva köré. Külön kedvencünk volt az, hogy a papírt Forrai előre behajtja bizonyos - random - helyeken, és próbál a térben is alkotni ezeknek a nyomvonalaknak a segítségével.

"Cseppalakban, kb. így":

A Formavilág c. kiállítás apropóját az otthon témája adta, és azok az érzések és tárgyak, amelyek a megnyugváshoz, az otthonosság érzéséhez kapcsolhatók. Minden helyet kapott a kiállításon, ami az alkotó számára az otthonhoz kapcsolódik, és minden olyan is, ami a feldolgozott költők/írók szerint az otthont jelenti. Így volt szó a Margitszigetről, Szekszárdról, és a lakás beltereiről. Volt szó a lakás berendezésről, az ottani tárgyakról, sőt, a kávé illatáról is, amely belengi a szobát. Forrai feldolgozta azt a témát is, hogy milyen érzés hazaérkezni, hogy milyen otthon "családi-körben" lenni, és milyen az, ha Zelk Zoltánt átöleli az anyukája az otthon nyugalmában. :)

Bevallom, engem a versek mindig lenyűgöztek, és a modern művészet is. Ezek összegzése pedig egyenesen megható volt számomra. Ez a kb. 20 képből álló kiállítás pedig egyenesen elvarázsolt. A Central Passage kietlensége és lelketlensége tökéletes ellentétben volt az emeleti kiállítással, ami színfolt volt a szürkeségben.

Végül, kiemelek két kedvenc verskompozíciót. Az egyik Zelk Zoltán Este jó, este jó c. versének feldolgozása:

"Elolvadt a világ, / de a közepén anya ül, / és ott ülök az ölében én." ,

amelyet Forrai egy oválisban fekvő nyugvópontként mutat be: egy nagyobb kör ölel egy kisebb kört. Ezen csak azért nem kezdtem el sírni, mert azt hiszem, az érzelemkimutatás 30-hoz közeledve már szégyellnivaló.

A másik favorit Képes Gábor Hétfőtől nyaralunk c. versének interpretálása volt:

"Utazni készülünk: útikönyv zsebünkben / Aztán maradunk. Marasztalódunk. / Minden út úgyis a városba vezet.",

mert hasonlít Cseh Tamás Budapest c. dalára:

"Azt mondd meg nékem, hol lesz majd lakóhelyünk. / Maradunk itt, vagy egyszer majd továbbmegyünk? / Itt van a város, vagyunk lakói / Maradunk itt, neve is van: Budapest."

És, mert mindkettő részletet minden nyaralásom után pontosan ugyanígy érzem. És minden esti sétán, amikor a Vár mögött eltűnik a Nap, minden télen, amikor a Szabadság-teret ellepi a hó, minden ősszel, amikor a Margitsziget színekbe öltözik.

Ma este 8-ig még elmehettek megnézni!

Formavilág c. kiállítás, Central Passage (Király utca 8.) 1. emelet