Ma - jó idő és a Vár közelsége lévén és révén - ellátogattunk a Magyar Nemzeti Galériába. Pár éve velük kezdtem az önállóan-múzeumot-látogató pályafutásom. Minden nyáron hirdettek többféle kupont, így az ideiglenes kiállításaikat 1000 Ft-ért lehetett megnézni. Később Foureyval sportot is űztünk ebből: mindig vettünk egy-egy ideiglenes kiállításra jegyet hozzájuk, és azzal együtt megnéztünk egy-egy emeletet az állandó részből is. Mindig csak egyet-egyet, mígnem az állandó kiállítások végére értünk.

Aztán jött a Kormány terve, és elkezdték lebetonozni a Városligetet. Ne bántsd a fát, hisz ő is érez! Na, szóval a lebetonozási terv első lépéseként úgy két évre lakat került a Szépművészeti Múzeumra. A kiállítási darabjaikból átkerült néhány most az MNG-be. Három teremnyi szárnyas oltár, Rippl-Rónai festmény és antik szobor tárult elénk ma. Nagyon tetszett benne az, hogy ez tényleg maga volt a Szépművészeti, csak kicsiben. Vajon a többit majd megtalálják egy bányában elrejtve úgy 100 év múlva?:)

Ami nem tetszett ezen a részen, hogy sem Fourey, sem én nem láttuk rendesen a festményeket a megvilágítás miatt. Nem akarok igazságtalan lenni, 158 cm vagyok, Fourey meg majdnem 2 méteres, szóval lehetséges, hogy az átlagos 165 cm-es magasságra voltak a fények beállítva. De mi így a fejekről, és a hátterekről sajnos lemaradtunk. Plusz egyáltalán nem volt ülőhely a kiállítás helyszínén, ahol legalább alulról, de nyugodtan megcsodálhattuk volna őket, és mosdó is csak a földszinten van, de ez már mind-mind nem a Szépművészeti gyűjteményének róható fel.

Az állandó kiállítási tér bővült még egy résszel, 3 teremnyi Modern idők kiállítással. (A kiállítás egyébként nem próbált tematikusan és elviekben sem kapcsolódni az azonos című Chaplin filmhez.) Én magam odavagyok a modern festészetért, olyannyira, hogy amikor életemben először láttam a Museum of Modern Arts-ban Jackson Pollock festmény, elkezdtem sírni. És, ha majd a gyerekem az Adamo hintájából festéket fog lefelé fröcskölni, én a festészet koronázatlan királyaként fogom kezelni őt.

Így, ezen a kiállításon is odavoltam a festményekért és montázsokért. Kevésnek találtam viszont az installációt, vagy egyszerűen csak a tárgyakat. Volt néhány dizájnbútor, de nem voltak absztrakt szobrok vagy vicces emberszobrok. Tavaly nyáron a Kiscelli Múzeumban láttam Körösényi Tamás egyik művét, ami azóta is sokszor eszembe jut. Egy fúrógépet csinált meg fából, elképesztő részletességgel. Milyen dolog már, hogy egy fém tárgyat fából csinál meg egy művész? Full kreatív!:) Amúgy, ezen a részen már volt hely leülni és mélázni a műalkotásokon.

Most nem beszéltek hangosan sem magántelefonon, sem egymással a teremőrök. Fiatal lányok és fiúk voltak ők, korábban kizárólag 70+os emberekkel találkoztunk ebben a szerepkörben. Fura.

Napi kérdésem: vajon miért van szükség arra, hogy egy kövér, bajszos, visszataszító (angolul nem beszélő) nő kérje a jegyemet/várja a 300 Ft-omat a város egyik legmagasabb pontján levő, szinte kizárólag turisták által látogatott múzeum mosdójában? Vajon a turisták, akik nagymértékben növelik a 8 millió nyugdíjas, diák és munkanélküli országának GDP-jét, miért nem pisilhetnek csak úgy is ingyen? Vajon feljárnak a hajléktalanok/szegények azért a Várba, és azon belül is az MNG-be, hogy ingyen pisilhessenek és koszolhassák a wc-jüket? Ezért kell őket megszűrni?

Na de, egy kérdést ígértem, abba is hagyom!