Fourey vagyok, 36 éves és időnként rossz filmeket nézek meg a moziban. A Káosz karácsonyra (Love the Coopers) is egy ilyen film. (A Tabánban láttuk, életemben először jártam ott.)

Nem is tudom, hol kezdjem.

Talán ott, hogy nagyon szerettem a Gilmore Girls című sorozatot. Na, ez kicsit olyan. Főleg Marisa Tomei karaktere, aki gyerekkora óta rivalizál tökéletes nővérével, ékszert lop, összetalálkozik egy morcos rendőrrel, akit a rendőrautóban kianalizál és segít neki feldolgozni, hogy meleg és hogy az anyja miatt olyan merev és képtelen önmaga felvállalására, mire a rendőr elengedi őt és segít neki felismerni, hogy valójában az ő életében mi a probléma. De az is, ahogy Olivia Wilde a liberális családban felnövő, karrierjében sikertelen, a kisebb lánytestvér tragikus halála után anyja által agyonszeretett, de mégsem eléggé megértett, szerelmi csalódása miatt pedig érzelmileg bezárkózó drámaíró összejön egy morgós, komoly, konzervatív katonával és hazaviszi őt álvőlegénynek (bocsánat, ezt muszáj volt egyben ledarálni, különben nem jönne át a fíling).

Szóval olyan, mint a Gilmore Girls. Csak nem annyira vicces.

Emlékeztet még a Család kicsi kincsére is, annak minden fanyarságával és abszurditásával. Itt is vannak mindenféle félrecsúszott életek. Szenilis, de kedves nagynéni, csúnya, meg bénázó, meg bekakiló gyerekek, gusztustalanul smacizó első szerelmes kiskamaszok, állástalan elvált férj, fiatal lányba szerelmes, szókimondó és bölcs, majd agyvérzést kapó nagypapa, 40 év után válni készülő nagyszülők, meg még isten tudja mi: elfojtott családi tragédia, túlkompenzálás, harsány veszekedések, táncra perdülő család, erős önirónia (ideértve egy beszélő kutyát, a narrátort, akinek magának is megvannak a maga lelki problémái, amiket zabálásba fojt) és mindent nyállal átnedvesítő emberszeretet, ja, meg van hiperliberális lánnyal összejövő evolúciótagadó, republikánus, katonacsaládból való fiú.

Szóval egy kicsit olyan mint a Család kicsi kincse. Csak nem annyira önironikus.

Emlékeztet még az Igazából szerelemre, meg a Playing by heart című kamaszkori traumámra a mélyben rejtőző emberi tragédiák, kibeszéletlenségek és a mozaikokból építkező családtörténet miatt. Előbbinél sokkal, de sokkal súlyosabb, utóbbi meg még annál is jobban hasonlít erre, mint ahogy akkor gondoltam, amikor először eszembe jutott, hogy ezek hasonlítanak.

Na, szóval ezekre is hasonlít.

De, amire a legeslegjobban hasonlít, az ez a Sundance fesztiválos filmeket parodizáló Funny or Die jelenet

: