Terhességem vége felé már nehezen mozogtunk, és abbahagytuk egy időre a kultúrduózást. Már moziba se tudtunk járni, mert a magzat őrült módjára csapkodott a hangoktól. Itthon se tudtunk már szinte semmit nézni a gépen. De már a kórházban is néztünk sorozatot, itthon pedig ismét visszatértünk a filmekhez.
Aztán, vettünk rögtön a szülés után egy kupont az MNG orosz avantgárd kiállítására. Szerettünk volna minél előbb ismét alámerülni a múzeumok világába. És ez a kupon április 20-ig volt felhasználható, vagyis jócskán kényszerített minket arra, hogy végre kimozduljunk.
Így hát, fogtuk az öthetesünket, a kenguruját és magunkat és felmentünk a Várba. Erre:
A művészet forradalma
Orosz avantgárd az 1910-1920-as években
A Jekatyerinburgi Szépművészeti Múzeum avantgárd gyűjteménye
Tetszett is meg nem is. Egyrészt ez a fiunk első múzeumos "élménye" (=egy újabb helyen aludt:D), másrészt meg nekünk az első kultúreseményünk az új életünkben. Ezekért tetszett. És még azokért a nagyon izgi festményekért, amiket láttunk a kiállításon. Nekem különösen nagy kedvencem ez az időszak a modern művészetben, de főleg a festményeket kedvelem az 1920-as évekből. Semmi különös nincs bennük, csak a szokásos: színes formák, érdekes alakzatok, furcsa összeállítások. Én ezeket szeretem, és szeretem újra és újra megelevenedve látni is.
A kiállítás viszont egy általa is vállalt és reklámozott furcsasággal operált: "A történelem viharos eseményei is megelevenednek korabeli dokumentumokon keresztül" De miért? Meg is magyarázzák, hát ezért: "hiszen az orosz avantgárd kivételes művészi aktivitása csak az orosz társadalom jellegzetességeinek ismeretében és a történések sodrában értelmezhető." Mi? Miért?
Miért van szükség egy - előre művészeti kiállításként reklámozott - tárlathoz egy egész teremnyi videóra? Videóra az orosz gulagokról, a kemény munka bemutatásának tiltásáról és nőkről, akik boldogan szedik a búzát. Vagy mit is kell azzal csinálni.
Na, szóval így zajlott a délutánunk: modern festmények, még modernebb festmények, Potpolett és Fourey és baba boldogan nézelődnek. Aztán bumm, egy hosszú, szűk folyosó, ahol a gulagoktól elkezdve minden egyéb vidám témáról kisfilmek vetítődnek. Az embertömeg eltakarja az összeset, a látogatók egymásnak nekimenve tudják csak megnézni a filmeket, akkor is háttal állnak 4 másiknak épp.
Hangos, zavaros és fura volt a kiállításnak ez a része.
Fura, mint a piros fal a kiállításon. Zavaros, mint az, hogy a lenti képen a néni egy installáció része-e vagy csak egy néni. És hangos, mint az agyamban azóta is zakatoló "ki az isten volt ennek a kiállításnak a rendezője??" kérdés.
