KultúrDuó

People's Museum

2016. szeptember 14. - FOUREY

Nem hiszem, hogy lettem volna érdekesebb múzeumban életemben, mint a manchesteri People's Museum. Pedig voltam már a Louvre-ban is, szóval nem úgy értem, hogy ez az első érdekes múzeum, ahol valaha voltam. S hogy miért volt olyan érdekes? Mert nem voltam még soha olyan helyen, ahol ilyen szenvedélyesen, drámai erővel és ügyesen megrendezett kiállításon próbáltak volna meggyőzni engem valamiről. A People's Museum ugyanis egy leplezetlenül balos múzeum, hogy ne mondjam: angliai munkásmozgalmi múzeum. 

Itt már a bejáratnál belebotlottunk egy roppant aktuális, a Jeremy Corbyn elleni belső lázadást történeti perspektívába helyező rögtönzött kiállításba, amely a 30-as évekig vezeti vissza a Labour belharcainak történetét. Utána pedig felmentünk az 1. és a 2. emeletre, ahol megismerkedtem Anglia alternatív (mármint nem kontrafaktuális, hanem a történelemkönyvből ismerttől eltérő) történetére. Itt a modernitás beköszönte, az ipari forradalom egy velejéig korrupt, arisztokratikus rezsim uralma idejére esett, amely ellen a 18. századtól állandóan lázadnak a tömegek Wilkes korától a peterloo-i mészárlásig is tovább. Itt derül ki az is, hogy a szabad sajtó Angliájában azért a sajtó annyira mégsem volt szabad, hogy ne kelljen a nem lebélyegzett és nem adóztatott kormányellenes sajtótermékeket koporsókban csempészni. Utána láttunk anyagokat titkos társaságokról, reformmozgalmakról, nőjogi mozgalmakról, megszerveződő munkásmozgalomról, tüntetésekről, a liberálisok és konzervatívok harcáról a munkásság magukhoz édesgetéséről, a Labour megjelenéséről, a kommunistákról, és így tovább. 

A kiállításnak különösen két része fogott meg. Az egyik, hogy milyen erős hangsúlyt kapott a politikai küzdelmek kiélezett jellege. A rengeteg szórólap, plakát, zászló, jelvény, gúnyvers, karikatúra nem csak a baloldalt mutatta be, de ellenfeleik propagandáját is. Ennek köszönhetően nem egyszerűen unalmas "szentek életét" kapunk, hanem a rengeteg anyagnak köszönhetően nyakig merülünk a korabeli pártküzdelmekbe, szinte kitapintható a feszültség a szándékoltan zegzugos termekben Nagyon ügyes, okos megoldás! A másik pedig, hogy a 20. századhoz, de főleg a 20. század második feléhez érve a kiállítás társadalomkritikából átvált apológiába: főhelyet kapnak a szociálpolitikai reformok, a jóléti állam kiépülése, az LGBTQ jogok, a bevándorlás kérdései és persze itt már a Labour is állandó szereplő. Nem csak a brit jóléti államért és a modern baloldalért, de a pártért is izgulunk. Az ember itt óhatatlanul is rádöbben a mai baloldal paradoxonjára: az alapvetően emancipatorikus, társadalomkritikai, szolidarításalapú törekvések a 21. századra sok tekintetben mainstreammé és konzervatívvá váltak. Van valami ironikus egy kiállításban, ahol Wilkes, a peterlooi áldozatok és Tony Blair egy oldalra kerülnek.

És most következzenek a képek:     

20160909_143024.jpg 

20160909_143349.jpg20160909_143438.jpg20160909_143529.jpg20160909_144235.jpg20160909_143548.jpg20160909_143612.jpg20160909_143825.jpg20160909_144011.jpg20160909_144023.jpg20160909_144211.jpg20160909_144344.jpg

20160909_144501.jpg

 

20160909_145003.jpg

20160909_145035.jpg

20160909_145056.jpg

20160909_145404.jpg

20160909_145432.jpg

20160909_145505.jpg

20160909_145850.jpg

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturduo.blog.hu/api/trackback/id/tr3011694691

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Finta László · http://reakciosreflexiok.blog.hu/ 2016.09.15. 14:23:38

Érdekes tárlat lehet, legalábbis, sokkal érdekesebb, mint a hajdani budapesti Munkásmozgalmi Múzeum. Lehetne létjogosultsága ilyennek itthon is, bár meglehetős idegenkedéssel és kételkedéssel váltanék jegyet a „szocialista szellem vasútjára”. Churchill és Sztálin mint „elvtársak”, Lady Thatcher és Ronald Reagan mögött a gombafelhő, a „másság” apologétái – mind-mind igazságtalan túlzások egy olyan mozgalom részéről, amelynek egyetlen hivatása aláásni Anglia ősi rendjét.

FOUREY · http://baloldaliliberalis.blog.hu/ 2016.09.15. 18:30:13

@Lord Meldrum: Azért ismerd el a Reagan-Thatcher-plakát igazán szellemes. :) A Churchilles meg a háború alatti, a szövetségeseket támogató kommunista plakát volt. Bajtársakként, nem elvtársakként ábrázolva őket.