KultúrDuó

Homonnay Gergely: Az elnökasszony - A bundás választás

2018. március 01. - Potpolett

Az elnökasszony egy tipikus második rész. Csak jobb. Az első részről már írtunk itt.

9789634332336.jpg

Az egész könyv egy szkeccsen alapul. Ha jól gondolom, a könyv megírásakor még úgy nézett ki, lesz egy Puszi, Erzsi párt a Kutyapárt mintájára, és ezért Erzsi fogta magát és kiadta elnökjelölti programját, beleszőve iránymutatásait a Gergellyel közös élettörténetük elmesélésébe. Mivel Gergely fejében azóta a saját párt ötlete felcserélődött egy másik Gergelynek való szurkolásra, így gondolhatnánk, hogy értelmetlen a könyv, mint a Fidesz minden kormányprogramja, mármint ugye amíg még egyáltalán írtak ilyesmit. De nem az.

A könyv így is releváns és közérthető. Így már csak egy vicces dolog, tényleges párt nélkül. Mint a Fidesz. Ba damm tss.

Az előző kötetet kritizáltam azért, mert olyan, mintha a posztokat olvasnám csokorba gyűjtve, nos, ez a második kötetre egyáltalán nem jellemző. Teljesen összeáll a történet, és nem mondom, hogy nem ismertem a Fb oldalról a sztorik egy részét, de az író és/vagy a szerkesztő teljesen kötetszerűvé varázsolta(ák) az egészet. 

Van szó benne az új takarítónőről, a nagyiról, Gergely szerelmeiről, Mazsiról, Rogánciliről. Szerelemről, az élet nagy dolgairól, gyermekvállalásról, emberi kapcsolatokról, féltékenységről, boldogságról, szomorúságról. Fiatalkori rákról, karácsonyi zabálásról, egyszóval mindenről, amihez egy macska ért (mert értenie kell) és amiken végigkísérhet minket (mert együtt érez velünk).

Néha hangosan felnevetsz, néha meghatódsz, néha pedig elbőgöd magad a szomorúságtól vagy csak mosolyogsz egyet.

Bárhogy is, ez a könyv mindenképpen mindannyiunkról, mindannyiunkhoz szól.

A budai úrinők 70-es évekbeli világáról (amilyen a keresztmamámé is volt), a romantikus havas telekről (mint amilyen a mostani is), a rákról, amihez mindenki szerint túl fiatal vagy (mint ahogyan apám is az lett volna), a szerelmekről, akiknek el kell fogadnia a macskádat (ahogyan Fourey is könnyes szemmel emlékszik arra a percre, amikor Humi beleivott a vizembe és én jót nevettem rajta). Külön büszkeséggel tölt el, hogy a 149. oldalas Nutella-pálmaolaj sztorit az író tőlem (is?) hallotta először, azóta én is csak néha csalva ettem ilyesmit. :) 

Félve vettem meg egyébként a könyvet (főleg azért, mert ez nem jelent meg e-bookban és otthon meg már megesznek minket a könyvek), de pozitívan csalódtam. Ez egy király második rész, egy egészen új élet. Mint amilyen április 8 után is lesz majd. Ha arra szavaztok, akire Erzsi! 

puszi, Potpolett

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturduo.blog.hu/api/trackback/id/tr7213707386

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.