KultúrDuó

KultúrDuó

A bécsi Természettudományi Múzeum és egy 2 éves

2018. március 01. - Potpolett

Voltunk a szokásos bécsi hétvégénken nemrég. Mivel farkasordító hideg volt és sarkvidéki szél is fújt, igyekeztünk beltéri programokat keresni. Az egyik ilyen program a már megszokott Albertina látogatás volt, de erről majd Fourey. 

A másik választásunk a Naturhistorisches Museum Wien lett. Hogy miért? Mert hideg volt és mert épp a közelben jártunk és én még lánykoromból emlékeztem, hogy az egy jó kis hely. Az is volt! 

A kiállítótér hatalmas és két szintje van. Úgy kell elképzelni, mintha a Néprajzi fel lenne újítva és nagyobb is lenne, és nem lennének elképesztően bunkók a teremőrök meg az egész személyzet.:) 

Nos, ez maga az épület: 

naturhistorisches_museum_wien_maria-theresien-platz_2012.jpg

A múzeum olyan, mint minden természettudományi múzeum, vagyis a törzsfejlődést nézhettük végig itt is. Csakhogy mindezt interaktívan, amolyan modern múzeumként. Voltak itt tárgyak, tartósított állattetemek, csontok. És ami a legjobb, minden második teremben valami mozgó, izgalmas dolog, vagy egy játék, amin megnézheted, milyen magasra tudsz ugrani (vs. egy macska) vagy egy életnagyságú mozgó dínómakett. A termek egymásból nyílnak, viszont körbejárható az egész, bármikor visszafordulhatsz, elkanyarodhatsz és a legalább 5 méter magas és nagy közönségtérrel rendelkező termekben akár táncolni is lehet nézelődés közben. Vagyis van tér. 

Érdekesség, hogy az alsó szinthez képest a felső szint valamivel régebbi, az a tipikus múzeum. Minden állatfajtából 20 db van csak német szöveggel, magyarázat nélkül betéve egy-egy terembe, bár mi ezt is éltük, szóval nem volt belőle gond.

A gyerekünk, aki a címben szereplő 2 éves, lubickolt ebben a múzeumban. Egyébként kiskorától jár, szereti a festményeket, tárgyakat. Viszont itt lázasan mutogatott hosszú ideig kitömött állatokra, integetett embereknek, más gyerekekkel játszott, szaladgált, ez volt a nekivaló hely. 3 óra szaladgálás után egyszer csak lefeküdt a földre, majd bekérte magát a babakocsiba, és hazafelé már aludt is.:) 

Jegyár: felnőtteknek 10 Euró, 19 éves kor alatt ingyenes. 

És most néhány kép a múzeumból:

n2.jpg

n1.jpg

n3.jpg

n5.jpg

n6.jpgA képek forrása a Google. 

Keretek között az MNG-ben

Felmentünk nemrég az MNG-be, amíg még lehet. Nos, volt kuponunk, ami még vonzóbbá tette az egészet.:) 

Az 1960-as évek, pontosabban az 1958 és 1968 közé eső évtized a magyar művészet egyik legellentmondásosabb korszaka. Olyan korszak, amelyben még élnek az elmúlt évtized szocialista realizmusának hamisan heroikus, agitatív tartalmú ábrázolási konvenciói, és érlelődnek már a valóság természetére provokatívan rákérdező neoavantgárd törekvések is. A művészi mozgástér azonban keretek közé szorul ebben az időszakban. Láthatatlan keretek jelzik annak a területnek a határát, amelyben a művészi korszerűség igénye csak bizonyos önkorlátozásokkal volt vállalható. A nyílt beszéd helyett ekkor alakul ki igazán a kettős beszéd, a sorok között olvasás, a kódolás és dekódolás rafinált kommunikációs kultúrája, a „Három T” által meghatározott keretek alig észlelhető, a határesetekben azonban nagyon is keményen megtapasztalható világa. (Forrás: mng.hu)

A Within Frames - Art of the Sixties in Hungary kiállításon láttunk szekrényeket, bútorokat, függönyöket, szőnyegeket, plakátokat és minden egyéb lakberendezési tárgyat. Láttunk domborműveket, szobrokat, szoborterveket az az akkori ideológiához illeszkedő ábrázolásmódokkal. 

Láttunk festményeket, néhány fotót és minden egyéb színeset.

Ha a kiállítás kellene jellemeznem, a színes, érdekes, nagyon részletes és könnyen követhető kifejezésekkel élnék. Imádtuk. Gondolkodunk, hogy megnézzük újra, immáron kisfiunkkal kiegészülve!:) 

1_1.jpg

2.jpg

3_1.jpg

4.jpg

5.jpg

6.jpg

 

 

süti beállítások módosítása