G. A. Cohentől, a nagy kanadai politikai filozófustól, bevallom, nem nagyon olvastam korábban semmit. Még a Századvégbe került be jópár éve egy cikke (már a címe nem keltett bennem nagy bizodalmat: Milyen szerkezetű a proletár szabadságának hiánya? vagy valami ilyesmi), de mivel se a marxizmushoz, sem a politikai filozófiához nem volt sok közöm akkoriban, meg nem tudnám mondani, miről szólt a cikk.
Viszont most rászántam magam, hogy elolvassam ez a legendás hírű kis könyvet és nem bántam meg. Egyrészt, szórakoztató olvasmány, Cohennek van egy csomó ellenállhatatlanul vicces megjegyzése és amikor éppen nem humorizál, akkor is jól követhető, amit mond és abszolúte gondolkodásra provokál, ami csodálatos.
A könyv tulajdonképpen három dologról szól: az egyik, hogy mi is a szocializmus, a másik, hogy amennyiben a szocializmus megvalósítható lenne, akkor vajon kívánatos cél volna vagy sem, s a harmadik, hogy vajon megvalósítható-e a szocializmus.
A szocializmus mibenlétének megértésére Cohen egy emlékezetes példával, egy kempingező csoport tagjai közötti együttműködés leírásával, illetve az ebben munkáló elvek feltárásával tesz kísérletet. Elismerve, hogy egy kempingező csoport számos ponton lényegesen különbözik egy komplex társadalomtól felépítésében, működésében, Cohen amellett érvel, hogy a kempingezés példája kiválóan alkalmas annak megmutatására, hogy miről is szól a szocializmus, illetve, hogy annak alapelvei egyáltalán nem idegenek az emberi természettől, akkor sem, ha esetleg ugyanazok, akik kicsiben vonzónak találják, nagyban nem szeretnék alkalmazni. A két alapelv az egyenlőség (socialist equality of opportunity) és a közösségiség (community). Ezeket részletesen meg is magyarázza, elkülönítve az egyenlőség szocialista, baloldali liberális és burzsoá felfogásait, illetve a közösségiséget szembeállítja a piaci logika önző motivációival.
Nagyon tetszik a könyvben, hogy Cohen sem azt nem állítja teljesen határozottsággal, hogy a szocializmus egyértelműen kívánatos, sem azt, hogy megvalósítható.Utóbbival kapcsolatban, néhány lehetséges variáns számbavétele során csak annyit mond, hogy egyelőre nem tudjuk, hogy technológiai értelemben kivitelezhető-e a szocializmus, de az emberi természettel legalábbis nem teljesen ellentétes, mert abban közösségi és egalitárius motivációk igenis léteznek, a piac színtisztán önzésre és félelemre épülő rendszere maga is egyoldalú. Az azonban világos számára, hogy a piac képes egy információs problémát kezelni, amire nincs ész szocialista válasz. Ami pedig a szocializmus kívánatosságát illeti, Cohen, cáfolva néhány lehetséges ellenvetést, végsősoron nem mond többet, mint, hogy mindez nyilvánvalóan nem teljesen idegen az emberi természettől és még ha esetleg kivitelezhetetlen is lenne, ő a maga részéről vonzónak találja azt az ideált, hogy jobb világ lenne az, ahol "if we should consider each other, a neighbor, a friend or a brother, it could be a wonderful, wonderful world".
Nem akarom azt mondani, hogy Cohen könyve hirtelen szocialistává tett. De ettől még jó volt olvasni és jó volt egy kicsit értelmes dolgokon gondolkodni. Mert akárki akármit mond, ez a lényeg. A többi fakultatív.
