Gyerekkoromban nagy könyvtárba járó voltam. Mivel sokat olvastam, ám jobb szerettem újra és újra ugyanazt elolvasni, mint mindig új könyveket felfedezni, azt hiszem, a könyvtárba járásom is viszonylag öncélú volt és a könyvfetisizmusomhoz kötődött inkább, mint az újabb és újabb könyvek utáni…

Az Államot sokszor olvastam részleteiben (kellett az egyetemen, meglehetősen változatos kurzusokhoz) és azok közé a szövegek közé tartozik, amelyeket az ember egyszerűen csak ismer. Akkor is, ha azt hiszi, hogy nem. Állam? Nem rémlik. Ja, hogy barlanghasonlat? Az más. Azt mindenki ismeri. Hát így…