Írtam egy vendégposztot az Amerikai Plánra a Grace is Gone című nem mai filmről. Erre nagyon büszke vagyok, mert ez egy remek filmes blog, én meg hát ugye egy amatőr filmnéző lennék.
Ha valakit érdekel, IDE kattintva találhatja meg.
Írtam egy vendégposztot az Amerikai Plánra a Grace is Gone című nem mai filmről. Erre nagyon büszke vagyok, mert ez egy remek filmes blog, én meg hát ugye egy amatőr filmnéző lennék.
Ha valakit érdekel, IDE kattintva találhatja meg.
Ha éjféli órán hirtelen hallatik
egy láthatatlan kórus bevonulása
kényes zenék, hangok kíséretében –
mert a szerencséd immár alászáll, tetteid
kudarcba fúltak, életed tervei
mind tévelygésre váltak – hiába ne panaszkodj.
Mint aki készen áll régóta, mint aki mer,
üdvözöld búcsúzóul Alexandriát, a tűnőt.
Főleg ne csald magad, ne mondd, hogy mindez úgyis
csak álom, a füled csalódás martaléka:
ily léha reményeket magadba ne fogadj.
Mint aki készen áll régóta, mint aki mer,
mint aki e városhoz méltónak ítéltetett.
Lépj hát erős léptekkel ablakodhoz,
és halld megrendüléssel, de a gyávák
könyörgő jajveszékelése nélkül,
a végsőül adatott gyönyört, a hangokat,
a misztikus kórus kényes fuvoláit,
s vesztett városodat üdvözöld búcsúzóul.
VAS ISTVÁN fordítása
(forrás: http://www.lato.ro/article.php/Az-Isten-elhagyja-Antoniust/438/)