Megnéztük az MNG-ben a Picasso-Alakváltozások c. időszaki kiállítást. Csak a fele volt igaz. Picasso az volt, alakváltozások nem igazán. Kronologikus sorrendben következtek egymás után a képek, rajzok, felskiccelt jelenetek. Ráadásul a kicsiny kiállítási területen belül HÁROM!!! helyen volt kronológia Picasso életéről, műveiről, életszakaszairól. Érthetetlen volt.

De a Picasso dolog teljesült. Voltak tőle képek. Sajnos egy ismert képét sem sikerült elhozniuk, így elmaradt a hú meg a há érzés, de összességében nem bántam meg, hogy elmentünk rá. Voltak szobrok is. Én őszintén bevallom, felületesen ismertem csak Picassot eddig, és a szobrairól nem is tudtam. Tetszettek.

Jó volt még, hogy nem tolták túl az életrajzi baromkodást és a szöveges magyarázatokat sem. Nem tettek ki egy egész könyvet a falakra, lehetett viszont festményeket nézegetni. És emiatt egy percre sem vált unalmassá a dolog!

Aztán sétáltunk egy jót a Várban, és élveztük. Szóval, az MNG ismét jól teljesített!

Oké, a cím talán túlontúl blikkfangos. Voltunk a Puli Étteremben nemrég sokadjára, erről fogok ma írni. A gondolatmenet nagyjából ez: Mark Zuckerbergnek pulija van, és Mark Zuckerbergöt Jesse Eisenberg játszotta a Social Network c. filmben. Mondtam, hogy túlzás lesz.

Na, szóval voltunk a Puliban, megint. Voltunk már ott a családi lagzinkon is, akkor is szerettük. Jó a kaja, magyar cuccokat adnak, csak nem szarul elkészítve. Olyan, mintha a lángosnak lenne nem zsíros és nem hánytatóan tömő verziója. De nincs. Na, a kacsamellnek van. Fourey például kacsamellet evett közepesen átsütve rukkolával. Én magam is azt szoktam, ha ott vagyunk, de most roston sült mártásos lazacot kértem. Tök finomak voltak! Ízlésesen tálalva, pont jó adag ételek.

Na, de nehogy már ne panaszkodjak. A pincérlányok...Az, hogy tinédzser prostituáltnak vannak öltözve, és nincs egységes öltözetük, az egy dolog. Ha nem fogytam volna vissza a szülés után, talán még haragudnék is rájuk.:D De az, hogy az ember felé se néznek, hogy azért tudtuk csak egy 7000-es számlát csinálni, mert sem újabb italt, sem desszertet nem tudtunk kérni, az azért már kriminális. Nem voltak sokan, a terasz részen ültünk, 3 pár volt ott, velünk együtt.

De a 3 hónaposunk imádta az utcát, figyelt, kiáltozott, nagyokat mosolygott, pihent, szórakozott. Mi meg jót ettünk. Szóval megérte, mert az Andrássy út az mégiscsak az Andrássy út!