Mivel a Kiscelli Múzeum jegyével egy hónapig be lehet menni a BTM Vármúzeumba és az Aquincumi Múzeumba, mi végül hárman ellátogattunk a Vármúzeumba, mert miért is ne? Ez persze nem tegnap történt, de kissé hektikus az életünk, úgyhogy csak most tudok írni róla.
A Várkert Bazár felől mentünk, ami egyrészt még mindig csinos, másrészt elég furcsa hely, mert gyakorlatilag egyáltalán nem adnak semmiféle információt arról, hogy mi hol van és merre kell menni. Úgyhogy mi is keveregtünk a labirintusban, lifteztünk is, lépcsőztünk is, közben megfordultunk a szuicid Mária-szobor mellett is, s végül valahogy bejutottunk.
És nagyon megérte! Nem a főbejáratnál, hanem az alsóbb szinteknél mentünk be, ahol a középkori Vár rekonstruált maradványaihoz jutottunk. Pincékbe, falmaradványokhoz, különböző stílusú (gótikus, reneszánsz) terekbe, a királyi kápolnába. Nem is hittem volna, hogy mindez ennyire izgalmas lehet. Megint megragadtak a színes kályhacsempék, a Mátyás-kori felújítás vörösmárvány díszeinek brutális, tolakodó reprezentativitása, amiket az ember ismer gyerekkora óta. Most pedig csatlakozott ehhez az élményhez a kápolna (még sose jártam arra), a régészeti feltárásról szóló rész, a gótikus terem és a pincék zegzugainak élménye.
Csatolok is három képet, hogy milyen volt:
Elképesztő kincseken tapodunk mindig itt Pest-Budán...
